szemlélődő imádság (lat. oratio contemplativa): az elmélkedő →imádság elmélyültebb változata, csendes, többnyire szótlan, racionális megfontolások nélküli dialógus Istennel, a →szemlélődés természetfölötti formája (a szemlélődés természetes formája egy matematikai igazság vagy egy művészi élmény befogadása). - Ósz-i képe Mózes imádsága: „Az Úr és Mózes szemtől szemben beszéltek egymással, ahogy emberek beszélnek egymással” (Kiv 33,11). Mózes gyakran és hosszasan „beszél” az Úrral. Fölmegy a hegyre, hogy hallgassa Istent és könyörögjön Hozzá, majd lejön a néphez, hogy elismételje neki Istenének szavait és vezesse őket. „Egész házam rá van bízva. Ővele közvetlenül, szemtől szemben beszélek, nem látomásokban” (Szám 12,7-8), mert „Mózes... nagyon alázatos ember volt, alázatosabb, mint bárki a földön” (Szám 12,3). - A ~ ált. elmélkedéssel indul, melynek célja a →szeretet mibenlétének és bizonyságainak fölismerése. Pl. lelki szemünk előtt lejátszani engedünk egy hittitkot, Jézus v. Mária életének egy eseményét, majd tanulmányozzuk, hogy 1. kik a szereplő személyek és milyen kapcsolatban vagyok velük; 2. mit beszélnek és mit tesznek, s mindez mit jelent számomra; 3. a következtetés: ami történt, értem és egyedül szeretetből történt. Ez a felismerés minden ~ alapja és célja, ebből indul a köv. ~, s vezet a szeretet magasabb fokára, míg végül az elmélkedések hosszú sora után a lélek azonnal a szeretetet látja, bármi is jelenik meg előtte Istenről (hittitok, Jézus v. Mária életének egy-egy képe stb). - Isten →rendkívüli kegyelemként megadhatja szemlélésének ajándékát elmélkedés nélkül is (→misztikus egyesülés útja, →istenlátás). **

KEK 2576.